Hereford

• A klasszikus brit húsmarhafajták kialakulása
• A hereford fajta kialakulásának története
• A hereford magyarországi tenyésztése
• A hereford fajta jellemzői
• Miért a hereford?
• Hazai trendek
• Tisztavérű tenyésztés vagy árutermelés

A klasszikus brit húsmarhafajták kialakulása

Az ipari forradalom előtt mind az állattartásban, mind a feldolgozásban kezdetleges technológiákat alkalmaztak. A városok népessége az ipari forradalom beköszönte után robbanásszerűen megnőtt, a húskészítmények zöme is frissen vagy a legegyszerűbb tartósítási eljárásokkal (pl.: szárítás, füstölés, sózás) került a piacra.

Az ipari forradalom által generált változások a társadalomban, és a gazdaságban egyaránt jelentősek voltak. Újfajta munkaerő igény jelentkezett, mely nagy tömegeket szippantott a vidék irányából a nagyvárosok felé, ahol az emberek az élelmiszer szükségleteiket termelés helyett vásárlással elégítették ki. A feldolgozó ipar fejlődése, az új tartósítási eljárások létrejötte a konzervipar kialakulásához és fejlődéséhez is hozzájárult.

A vasúthálózat és a gőzhajók biztosították az élelmiszer nagyobb távolságba történő elszállítását.

Ezzel párhuzamosan megindult az állattenyésztés hihetetlenül nagy fejlődése is. A haszonállat fajok rengeteg új fajtával gyarapodtak. A brit fajták esetében ez köszönhető annak is, hogy a birodalom fenntartásához és terjeszkedéséhez nagyszámú és jó minőségű lóállományra volt szükség, melynek gyarapításához a tenyésztési eljárásokban járatos emberekre volt szükség a hadseregben, akik szolgálatuk végeztével a megszerzett tudásanyagot az anyabirodalomba visszatérve szinte valamennyi haszonállatfaj esetén hasznosítani tudták.

A marhatartásban is komoly változások mentek végbe. A magasabb szintű termeléshez a korábbi primitív fajták nem voltak alkalmasak, ezért új fajták kitenyésztése indult meg, amelyekkel lehetségessé vált a megnövekedett marhahús iránti igény kielégítése.

A hereford fajta kialakulásának története

Az ipari forradalom következtében fellépő élelmiszeripari keresletnövekedés hatására a Nyugat-angliai Herefordshire megyében élő Benjamin Tomkins apjától örökölt 840 hektáros gazdaságában kezdte el a fajta kialakítását 1742-ben, Silver nevű vonalalapító tehenével.

Célja az volt, hogy hatékonyan és nyereségesen hasznosítsa a rendelkezésre álló gyepet a fajtával és ezzel minőségi marhahúst állítson elő. Ebben az időben még nem létezett ezen igényeknek megfelelő húsmarha. A hatékony termelést szem előtt tartva nemesítették tovább a fajta azon kiváló tulajdonságait, melyek a mai napig a világ legnépszerűbb húsmarha fajtájává teszik. Tomkins az általa kialakított fajtával szemben elsősorban az alábbi elvárásokat támasztotta:

• Gazdaságos takarmányozás
• Természetes adottság a növekedésre és a súlygyarapodásra, legelőre és szántóföldi takarmányra alapozott tartás
• Legelőkészség
• Keménység
• Korai tenyésztésbe vétel
• Jó szaporasági tulajdonságok

Számos, a tenyésztés úttörőjének számító angliai gazda követni kezdte Tomkins törekvéseit és létrehozták a világszerte ismert és kedvelt Herefordshire-i marhát, a herefordot. Ezen fajtát a világ bármely országába exportálni tudták, ahol megfelelő gyepterület állt rendelkezésre a húsmarha tartáshoz és marhahús termeléshez.

Az 1700-as években és az 1800-as évek elején Angliában a herefordok sokkal nagyobb testűek voltak, mint ma. Egy kifejlett állat tömege elérte az 1100 – 1200 kg-ot. A Cotmore nevű show győztes bika 1893-ban a mérlegeléskor 1456 kg volt. A fajta tenyésztését szem előtt tartva a hatékony minőségi marhahús előállítás, a típus és a testméret fokozatosan alakult át.

„A Hereford bull” 1849. (Egy Hereford bika) készült: William Henry Davis, Edward H. Hacker rézkarca után. Forrás:https://commons.wikimedia.org/wiki/

„Cotmore” 1839. Forrás: www.msu.edu

„Herefordshire bull” 1801. (Herefordshire bika) Forrás: www.msu.edu

„Silver” tehén. 1742. A hereford fajta anyja. Eredeti alkotó: ismeretlen, digitális alkotója: Harlan Ritchie, forrás: www.msu.edu

Angliában 1846-ban adták ki az első törzskönyvet.

1817-ben Henry Clay exportálta először az első herefordokat Angliából Kentuckyba, két tehenet és egy bikát. Az első, tenyészetnek tekinthető állományt 1840-ben William H. Sotham és Erastus Corning importálta. 1876-ban a philadelphiai Cennial kiállításon T. L. Miller hereford állománya elnyerte az első díjat. A polgárháború vége és az ipari forradalom Amerikában is hozzájárult a fajta térhódításához.

Jelenleg a világ legelterjedtebb, legnagyobb létszámban tartott húsmarhája. Napjainkban több, mint 60 országban 250 millió hereford vérségű anyatehén található. A törzskönyvezett állomány 50 millió körüli. A fajta népszerűségét jelzi, hogy létszáma meghaladja az összes húsmarha fajta együttes létszámát.

A homozigóta szarvatlan hereford fajta (polled) kialakulása az 1900-as évekre tehető és Warren Gammon Iowa-i tenyésztő nevéhez kötődik.

A II. világháborút követően az 1950-es évekre kialakult kompakt, kicsi húsmarhákat a hús- és csomagolóipar, valamint a fogyasztók megváltozott étkezési igényei is kényszerítették a kevésbé faggyús típusok kialakítását. A fajta korszerűsítése következtében gazdaságossá vált hereford továbbra is megőrizte vezető szerepét a világ húsmarha tenyésztő régióiban. Szem előtt kellett tartani, hogy a testméretek növelése ne menjen a szaporasági tulajdonságok rovására.

A hereford magyarországi tenyésztése

A hereford húsmarha Magyarországra 1970-ben angliai importból került be.

Ezt követte 4000 kitűnő genetikai képességű tenyészállat importja az USA-ból és Kanadából.

Jelenleg a világ élvonalába tartozó tenyészbikáktól, anyatehenektől folyamatos az embrió- és szaporító anyag import. A hazai állományok 90%-a homozigóta szarvatlan.

A fajta világszervezete a World Hereford Council, amely igyekszik átfogni és egységesíteni a fajta tenyésztését, nemesítését.

Magyarország 1992 óta teljes jogú tagja a WHC-nek.

Meghatározó vonalak

A hereford fajta jellemzői

Az elterjedtségét, népszerűségét számos előnyös tulajdonságának köszönheti, melyek a következők:

• jó húsformák és gyors növekedési képesség;
• kiváló takarmányértékesítő képesség;
• viszonylag korán érő, könnyen ellő, jó szaporaságú, jó borjúnevelő képességű, melyet kedvezőtlen tartási körülmények között is realizál;
• az utódok színben és egyéb küllemi tulajdonságokban is egyöntetűek, keresztezésben jó színjelző fajta;
• kiváló legelőkészségű, gyenge táplálóértékű legelőket is jól hasznosít;
• az egyik legjobb kondíciótartó képességű marha, amely elsősorban a faggyúdepóinak köszönhetően, a jó szaporaságának egyik alapját is képezi;
• a klímával, valamint az éghajlattal szembeni tűrőképessége nagyfokú, amelyet jellemez az elterjedtsége (a kanadai hóhatártól a mérsékelt, szubtrópusi éghajlati övön át a chilei Fokföld hóhatárig terjed), alkalmazkodóképesség;
• hosszú életteljesítmény;
• rendkívül jó vérmérsékletű, könnyen kezelhető;
• néhány esetben nem elegendő a tejtermelése a borjú növekedési erélyének kihasználásában;
• 500 - 550 kg fölé hizlalva faggyúsodik;
• kiváló minőségű húst termel;
• az üszők kétéves korban leelletve az ellésnél csupán 5 – 10%-ban igényelnek segítséget;
• a pigment nélküli (fehér) fej miatt fogékonyabb a szaru- és kötőhártya-gyulladásra, a legújabb szelekciónak köszönhetően számos vonalnál megjelenik a szem körüli bordó pigmentfolt.

Az elmondottakat összefoglalva a fajta elsősorban az anyai tulajdonságok terén kiemelkedő, árutermelő állományban az anyai vonal kialakításában meghatározó szerepe van a világ marhahústermelésében.

A fajtát jellemző élősúly és testnagyság

Miért a hereford?

• Azonosíthatóság, megjelenés:
  Konszolidált fajta, színe fedett vörös, illetve mélyvörös (bordó), kevés, de szabályos fehér folttal (marfolt, fej, farokbojt, lábvégek). A szőr gyakran göndör. A fajta eredetileg szarvalt, de ma már az állomány több, mint 60%-a homozigóta szarvtalan. Hazánkban közel 90%-ban homozigóta szarvtalan az állomány. Utódai homogének, keresztezési partnerként színjelző minden utódnál megjelenik a fehér fej.

• Takarmányhasznosítás:
  Kiváló takarmányértékesítő képesség jellemzi, alkalmas a legelőbázisú, gyepre alapozott vagy gyepre és szántóföldi tömegtakarmányokra alapozott tartásra, amely a takarmányok legolcsóbb forrása – költséghatékonyság. Legelőkészsége kiváló, a gyenge legelőket is jól hasznosítja.

• Tanulékonyság, temperamentum:
  Az egyik legjobb temperamentumú szarvasmarha, nyugodt vérmérsékletű, könnyen kezelhető – munkaerő hatékonyság, kevesebb stressz az értékesítés során, marhahús minősége nem romlik.

• Alkalmazkodóképesség:
  Nagy fenotípusos variancia jellemzi, képes alkalmazkodni minden típusú termelési rendszerhez és környezeti feltételhez. A klímával, éghajlattal szemben nagyfokú a tűrőképessége. Az egész világon elterjedt tisztavérben és keresztezési partnerként egyaránt. Kiváló kondíciótartó.

• Könnyű ellés:
  Alacsony borjú születési súly és könnyű ellés mellett korán érő (két éves korra leellik), jó borjúnevelő típus.

• Termékenység:
  Jók a szaporasági tulajdonságai, jó borjúnevelő - kedvezőtlen tartási körülmények között és más fajtákhoz viszonyítva is.
  A borjúválasztás 90% feletti nemzetközi átlagban – jövedelmezőség.

• Könnyű kezelhetőség:
  A fajta az elterjedtségét könnyű kezelhetőségének is köszönheti.

• Húsminőség:
  Gyepre alapozott tartás mellett is márványozott hús, prémium húsminőség. A márványozottságot az intermuszkuláris faggyú adja, amely a hús meghatározója, az ízletességét, könnyű konyhai felhasználását és fogyasztását tekintve is.
  
  Világszerte több, mint 250 húsmarha fajta létezik, Magyarországon 20 körüli húsmarha fajta található, de ebből 6 – 8 a hazai húsmarhatartásban és marhahús előállításban meghatározó.
  
  A tartási rendszerhez illeszkedő faja - vagy azok keresztezése - valamint egy meghatározott tenyésztési program választása alapvetően meghatározza a hatékonyságot és a jövedelmezőséget.

A fajták értékmérő tulajdonságait 3 fő csoportba soroljuk:

• reprodukciós, szaporasággal,
• produkciós, növekedéssel,
• produktum, vágóértékkel összefüggő tulajdonságok,

amelyeknek egymáshoz viszonyított gazdasági értéke: 10 : 2 : 1.

A hústermelést tekintve minden feltételnek eleget tevő húsmarhafajta nincsen, a különböző fajtáknak az árutermelést szolgáló tenyésztési programban más-más szerepük van.

A jövedelmezőség szempontjából meghatározó, hogy a tartási rendszerhez megfelelő, illeszkedő fajtát válasszunk.

Fajtaválasztásnál fontos tényezők a hatékonyság és jövedelmezőség szempontjából:

• értékmérő tulajdonságok: reprodukciós : produkciós : produktum
• tartási körülmények
• takarmányigény, termelési költség
• kifejlett tehén mérete, energiaszükséglete (71% létfenntartás, 24% növekedés, termelés)
• alkalmazkodóképesség
• épületigény.

A fajták felhasználhatósága szempontjából rendkívül fontos az ökológiai szemlélet érvényesítése a húsmarhatartásban. A természeti tényezők és a mezőgazdasági termelés közti szoros összefüggés régóta ismert, ennek eredményeképpen bizonyos régiókhoz meghatározott mezőgazdasági struktúrák kapcsolhatók. Amennyiben a húsmarhatartásban is ezt az elvet követjük, vagyis az ágazatot a másként nem hasznosítható gyepterületre alapozzuk, akkor hosszabb távon ökonómiai szempontból is kedvező eredményt érhetünk el.

A húsmarhatartás alapvetően legelőhöz kötött. A gyepterületek és a szántóföldi melléktermékek legeltetésére alapozott húsmarhatartás kevés ráfordítással folytatható. Minél hosszabb a legeltetési időszak, minél rövidebb a betakarított takarmányokra hagyatkozó etetési idény, annál nagyobb a valószínűsége, hogy húsmarhatartásunk jövedelmező lesz.

Az ökológiai szemlélet érvényesülése nem képzelhető el a tartási rendszerhez illeszkedő, megfelelő fajta kiválasztása nélkül.

A legelő- és melléktermékbázison extrém tartási körülmények között csak olyan fajták nyújthatnak megfelelő teljesítményt, amelyek kitűnő alkalmazkodóképességűek, átlagos hozamú nyári legelőn elegendő tejet termelnek ahhoz, hogy az anyatehén testsúlyának 40 – 50 %-át kitevő átlagsúlyú borjút választhassunk el tőlük.

Hereford és Angus tehenek különböző apai fajtákkal való keresztezésének összehasonlítása az ellés körülményeire.

(Forrás: Gregory, Cundiff és Koch, 1982)

Hazai trendek

Tehénállomány létszám

Hereford záró tehénállomány létszám összesen (1996 - 2014) - táblázatHereford záró tehénállomány létszám összesen (1996 - 2014) - diagram

Reprodukciós mutatók

Hereford reprodukciós mutatók (1996 - 2014) - táblázatHereford reprodukciós mutatók (1996 - 2014) - Induló tehénlétszámra jutó borjúszaporulat átlagban (%) - diagramHereford reprodukciós mutatók (1996 - 2014) - Két ellés között eltelt napok száma átlagban (nap) - diagramHereford reprodukciós mutatók (1996 - 2014) - Elsőborjas tehenek kora elléskor átlagban (hó) - diagram

Termelési mutatók

Hereford termelési mutatók (1996 - 2014) - táblázatHereford termelési mutatók - Növendék üszőborjak 205 életnapra korrigált átlagos választási súlya (1996 - 2014) - diagramHereford termelési mutatók - Növendék bikaborjak 205 életnapra korrigált átlagos választási súlya (1996 - 2014) - diagramHereford termelési mutatók - Növendék üsző-, bikaborjak 205 életnapra korrig. átl. választási súlya (1996 - 2014) - diagram

Növendék tenyészbikák STV eredményei

Hereford növendék tenyészbikák STV eredeményei (1996 - 2014) - táblázatHereford növendék tenyészbikák STV eredményei - Hereford élősúlyok (1996 - 2014) - diagramHereford növendék tenyészbikák STV eredményei (1996 - 2014) - diagramHereford növendék tenyészbikák STV eredményei - Napi súlygyarapodás (1996 - 2014) - diagram

Származási lap kiállítás

Hereford származási lap kiállítás (1990-2014) - táblázat
Hereford származási lap kiállítás (1990 - 2014) - diagram

Tisztavérű tenyésztés vagy árutermelés

Gyakori kérdés új tenyésztőknél, hogy milyen fajtát válasszanak, és fajtatiszta tenyésztést folytassanak vagy árutermelést. A fajtatiszta tenyésztés több időt vesz igénybe, megnövekedett adminisztrációt és magas kezdeti befektetést igényel a tenyészállatok megvásárlása kapcsán, ami magasabb kockázattal jár az árutermelő állományokkal szemben.

A döntést alapvetően a jövedelmezőség befolyásolja. A fajtatiszta húsmarháknál magasabb az egy tehénre jutó hozam, ami magasabb költségekkel, kockázattal és több odafigyeléssel jár együtt.

Az árutermelő állományoknál a szelekció gyorsabb a termelés növelése költséghatékonyabb.

Az árutermelés éves költségeit alapvetően meghatározza a választott borjú %-a, a választási súlya, a piaci ár és egy tehén éves tartási költsége.

A fenti tényezőknél - legfőképpen a választási súlyt és a %-ot - meghatározza a fajta kiválasztása.

A nagyobb testméret szaporasági tulajdonságok romlását okozza és a magasabb tejhozam, alacsonyabb újravemhesülési %-kal jár. A borjak növekedési potenciálja csak megfelelő tejtermelés mellett érhető el, amelyhez a takarmány mennyisége és megfelelő minősége elengedhetetlen.

Az alábbi megállapításokat célszerű figyelembe venni:

• gyorsabb növekedés = nagyobb születési súly
• nagyobb születési súly = növekvő ellési nehézségek
• magasabb tejhozam, nagyobb ráma = magasabb takarmányköltségek, romló szaporasági tulajdonságok

Ha egyedi piaci igényekhez speciális fajtát választunk, amely néhány tulajdonságra van súlyozva azzal a kockázattal is számoljunk, hogy a magasabb költségeket a piac a nem megfelelő minőség esetében alacsonyabb árral reagálja le.

Ha a keresztezés mellett döntünk, fontos a megfelelő anyai és terminál, befejező fajták választása, melyet alapjában véve a piac igényei alakítanak.

Bármelyik fajta tartási módja mellett is döntünk, a húsmarhatartás szeretete, a technológia betartása elengedhetetlen a megtérüléshez és a profit előállításhoz.